Mosonyi Kiss Gusztáv 1949-ben született Kisújszálláson. A mezővárosi békés miliő, szerető barátok és nagyszülők melletti „paradicsom”-ból 7 évesen a forrongó, lázban égő Budapesten találja magát. Itt -az ő szavajárásával élve- „hullott a cserép, mint a csendes nyári eső”, „a bácsik kint az utcákon és tereken lövöldöztek egymásra”,
 
„éppen nem kellett iskolába járni”, „mindent összevetve, a bizakodás és a szabadság légköre uralkodott”… A romos vár közelsége, a Hadtörténeti Múzeum anyagai és 1956 friss emlékképei csak véglegesítették benne a máig tartó históriai érzékenységet, a történelem tárgyi, szellemi és vizuális jelenségei iránti kiirthatatlan érdeklődését.
 
Rajztehetsége korán megmutatkozott, a képzőművészeti gimnáziumot nem fejezhette be. Dolgozott raktáros/rajzolóként a Néprajzi Múzeumban, a tárgyi néprajz gazdag világának mintadarabjai elbűvölik. Az itt szerzett ismeretek és tapasztalatok egy
 
főiskolányi időszak tudásanyagát pótolják számára. 1969 táján Szentendrére kerül, megismerkedik ef Zámbó Istvánnal és társaival, részt vesznek az Októberi Szabadtéri Tárlatokon, amelyből később kinő a szentendrei Vajda Lajos Stúdió.
 
1972 és ’79 között rendszeresen jelentek meg rajzai az Élet és Irodalomban, valamint más újságokban, magazinok címlapjain. 1975-től tagja lett a MAOÉ-nek, egyéni stílusával 1976 és ’83 között a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának sokarcúságát gazdagította. A 80-as, 90-es évek hallgatása után újra felbukkan munkáival, így a Műcsarnokban a milenneumi Feketén-Fehéren című tárlaton, és két önálló kiállítással a Gazdagréti és Érdi Művelődési Házban.
 
Munkáit aprólékos, részletező műgonddal rója papírra, ahol az összkép tekintetében a legkisebb pontnak és vonalnak is jelentősége van. Tollrajzait (mert kizárólag így dolgozik) a papír egyik sarkából kiindulva egy ültében, fejből alkotja meg.
 
Tartalmi szempontból több nagy témakör foglalkoztatja: a modern gépkorszak apokalipszise; a világ- és a magyar történelem sorsproblémái; az elmagányosodás hétköznapi jelenetei és jelenségei, valamint a mindennapi élet egyszerű örömei és problémái.

Mosonyi Kiss Gusztáv munkáinak stílusa, egyéni törekvései és világszemlélete, saját élményforrásból táplálkozó sűrített realizmusa sajátos lenyomata korunknak, megtalálható benne a neoromantikus szemlélet, az érzelmekben gazdag elbeszélő líra valamint a kritikai attitüd. Mindezek alapján lehet őt elhelyezni a szentendrei, az érdi, a magyarországi, a jelenkori művészeti élet és művészettörténet folyamataiban.
 
Belső követelményrendszerének egyik fő sarkpontja, hogy a mű ne csak szép legyen, de világa láttassa azt is, ami mögötte van. Ez az ő kritikai realizmus, és esztétikai „ars poeticája”.