Az egykori híres „Pelikánnak” nevezett vendégfogadó, majd később Wimpffen-kúria épületegyüttese, mely ma a Magyar Földrajzi Múzeumnak ad otthont Érd központjában, a Budai út 4. sz. alatt található. Herceg Batthyány Fülöp megrendelésére épült, az építészeti formajegyek alapján, Hild József alkotása lehet. A Budáról Székesfehérvár felé vezető forgalmas út mellé építették fel a vendégfogadó főépületét és a hossztengelyére merőleges, különálló kiszolgáló épületszárnyakat, a két istállóként működő oldalszárnyat és a középen elhelyezkedő kocsiszín épületét. Az épületegyüttes jelentősége főként abban áll, hogy mind a mai napig megmaradt minden eleme.
 
A XIX. század utolsó harmadában a Wimpffen-birtokok tiszttartói laktak a kúriában, később az épület egyik részébe a csendőrség költözött, majd a helységeket 1926-tól átengedték az érdi Szent István Polgári Fiúiskolának. 1942-ben Érd-Ófaluból a községi elöljáróság költözött be a kúriába. Érd várossá válásáig, 1979-ig tanácsi hivatal működött az épületben, majd 1983-tól a Magyar Földrajzi Múzeum lelt itt otthonra.
 
A Balázs Dénes érdi, világjáró geográfus által alapított Magyar Földrajzi Múzeum a nagy magyar utazókat, földrajzi felfedezőket mutatja be kiállításával és az ahhoz kapcsolódó egyedülálló szoborpanteonnal. Domonkos Béla helyi szobrászművész érdeme a 11 darabos szoborpanteon évről-évre történő gyarapodása.

Az épületegyüttes jelentősége főként abban áll, hogy mind a mai napig megmaradt minden eleme. Utazóinknak a világ tudományához való hozzájárulását kiegészíti az az erkölcsi nagyság is, ami államunk szűkös anyagi forrásait pótolta áldozatvállalásban, akaraterőben, kitartásban, tudásvágyban, patriótizmusban. Ennek legtipikusabb esete Kőrösi Csoma Sándor személye, akinek az udvarban lévő kőszobra - Antal Károly szobrászművész alkotása - kitűnően fejezi ki az életét a Himalájában a tudományért áldozó utazó heroizmusát.