Bíró Ilona 1920. július 5-én született Alsólendván (ma Szlovénia). Családja rövidesen Tállyára költözött és gyermekkorát alapvetően meghatározta a hegyaljai község atmoszférája. Gimnáziumi tanulmányait a miskolci Tóth Pál Gimnáziumban végezte, itt is érettségizett. A Képzőművészeti Főiskolára 1941-ben nyert felvételt. A Főiskolán magasan jegyzett művészek, Rudnay Gyula és Bernáth Aurél tanítványa volt.
 
1948-ban Sátoraljaújhelyen kapott rajztanári állást, majd 1949-ben Tállyára helyezték. A következő években Tenkács Tibor révén sikerrel kapcsolódott be Miskolc és Észak-Magyarország művészeti életébe. 1955-ben politikai okokból elbocsátották állásából, és egy ideig a művészetből kényszerült megélni, ami súlyos nélkülözések közepette, de sikerült. Az 1960-as évek elején engedélyt kapott rajzszakkör vezetésére Tállyán és a közeli Szerencsen.
 
Édesapja 1966-ban bekövetkezett halála után Budapestre költözött, a lakhelyváltás pedig munkásságában is változást hozott, ekkor kezdett el lino-metszéssel foglalkozni. A fővárosban kapcsolódott be a Fáklya Klub tevékenységébe.

1968-ban került sor olaszországi körutazására, 1969-ben drezdai útjára, 1972-ben pedig erdélyi útjára, amelyek jelentősen befolyásolták művészi fejlődését. Első gyűjteményes kiállítását a Fáklya Klub rendezte meg 1972-ben. 1973-ban a párizsi Institut National de Recherche et Documentation Pédagogiques fogadta be egyéni kiállítását.
 
1975-ben állást kapott a Magyar Nemzeti Galéria idegen nyelvű tárlatvezetőjeként, köszönhetően magas szintű német, olasz és francia nyelvtudásának. Ezt a munkakört egészen 1989-es nyugdíjba vonulásáig töltötte be.
 
Nyugállományba vonulását követően érdi rokonaihoz költözött, és bekapcsolódott a fejlődő város alkotói közösségébe. A helyi művészeti életet támogató Szepes Gyula Művelődési Központ és PolyArt Művészeti Egyesület szervezésében több kiállításon is bemutatták műveit. Emellett – ismételten sokoldalú nyelvtudását kamatoztatva – műfordítóként is tevékenykedett.
 
2010. Október 16-án rövid betegség után hunyt el, túl 90. életévén.

Bíró Ilona mindvégig elsősorban festőművésznek tekintette magát, ugyanakkor jelentős grafikai örökséget hagyott hátra, ahogy linometszéssel is rendszeresen foglalkozott. Már munkássága korai szakaszában megkedvelte az olaj- és akvarell-festészetet, majd a későbbiekben felfedezte magának a pasztellt is. A portrétól a tájképen át a csendéletig változatos műfajokban alkotott, és rendkívül termékeny művésznek bizonyult.