Érd az 1920-as évektől kezdve igen jelentős területi változáson ment keresztül. Ekkor kezdődtek – főként a Károlyi uradalom területét érintő – telekparcellázások (lakó és üdülőterületek céljára), amelyek a második világháború végéig tartottak. A település belterülete kb. 20 év alatt a 10-12-szererése nőtt (a húszas évek elején a belterület 200-250 ha lehetett, jelenleg több, mint 3100 ha!). Rohamosan emelkedett a lakosság létszáma is. A parcellázások során rengeteg új utcát nyitottak, Érd ma is létező utcahálózata lényegében akkor alakult ki (több mint 800 utca és mintegy 26 ezer belterületi ingatlan van a városban!). A 30-as évek végére az utcák elnevezésében kezdett zűrzavar uralkodni, pl. sok azonos nevű utca is létezett. Emiatt az akkori nagyközség vezetése 1940-ben bizottságot hozott létre a helyzet rendezésére. (…)

A háború után a tervezetre 1947-ben tértek vissza, amikor Diósdtól visszacsatolásra került egy jelentős (340 ha-os) terület, ezzel a kerületi rendszer is módosítást igényelt. A települési elöljáróság ekkor Késő Géza mérnököt bízta meg az új kerületi beosztás és utcanévjegyzék megtervezésével.
Késő Géza - felhasználva az előzmény tervezetet is - 11 kerület kialakítására (és elnevezésükre is) tett javaslatot, az utcanevek rendszerére pedig három változatot dolgozott ki: gyűjtőfogalmi (fogalomkörös) rendszer, azonos kezdőbetűs rendszer egy kerületen belül valamint a számozott utcás rendszer. A képviselőtestület az első változatot fogadta el azzal, hogy a kerületeken belül az utcák alfabetikus sorrendje is segítse a tájékozódást.
Így alakult ki Érd sajátságos, egyedinek mondható utcanév rendszere, amely nemcsak a helyi eligazodást szolgálja Pest megye legnagyobb városának háztömegében, hanem az elnevezések egy része alapján még a földrajzi ismeretterjesztés sajátos eszközének is nevezhető.