A lévai születésű Kereskényi Gyula (1835–1911) plébános-esperes, régész, történész, tanár sokirányúan kötődik Érdhez. 1868 októberétől, mint plébános működött Érden 1906-ig, nyugalomba vonulásáig. 1885-ben kerületi esperessé is kinevezték. 1911. augusztus 7-én halt meg érdi otthonában temették el.
 
A plébános történészként is maradandót alkotott. Ez irányú munkássága érdi-battai vonatkozásban helytörténeti kutatásokra, ásatásokra, ill. egyháztörténeti vonatkozású művek írására terjedt ki. Helytörténeti szempontból sok adattal szolgál az Érd (Hamzsabég) és Batta (Százhalom) községek történeti vázlata (1874) c. mű, mely Érd és Batta római és hunkori, ill. újabb, magyar kori történetével foglalkozik (a szerző tagolása). Az első részben a Százhalmot, Potentiana várost, a halmokon végzett ásatásokat mutatja be. A másodikban Érd térsége középkori és újkori történetéről, a Kutyavárról, Sárkány Ambrus kastélyáról, a mohácsi csatába készülve itt megszálló II. Lajos királyról, az Illésházyakról, Sinákról, Lotharingiai Károly 1684-es győzelméről, az 1849. évi csatáról stb. olvashatunk.
 
Egyháztörténeti vonatkozásban kiemelkedik Az érdi plébánia története (1886) c. műve. Kereskényi ebben visszaidézi az érdi egyház első vezetőit, leírja a templom állapotát, jövedelmeit, de a település tágabb körű történetéről sem feledkezik meg (1830-as járvány, 1838-as dunai árvíz, Batthyány Fülöp parcellázásai).
 
Különféle alkalmakra elmondott egyházi beszédeinek saját maga által szerkesztett változata több kiadásban is megjelent (Egyházi beszédek, melyeket szerkesztett és különféle alkalmakra elmondott, 1892, 1894, 1898). Értekező, bölcselkedő jellegű egyházi beszédeiben (Egyházi beszédek: bölcseleti és hittani értekezések, 1896) tág körképet ad a pogányok vallásáról, az első keresztények életéről, Luther tanairól, az unitárius egyházról, a pápaságról. Ezek mellett számos cikket, írást jelentetett meg a Religióban, a Magyar Államban, a Szabadságban. Munkatársa, szerkesztője volt a Katholikus Család (1882–1884), a Katholikus Társadalom (1882–1883) és az Új Katholikus Társadalom (1883–1884) c. lapoknak.
 
Irodalmi műveket, szonetteket, alkalmi költeményeket, sőt még vallásos regényt is írt (A vesztaszűz, 1884).

Kereskényi Gyula, Érd első helytörténetírója sokoldalú életműve, érdi vonatkozású helytörténészi és egyháztörténészi munkássága, kiterjedtebb értekező, bölcseleti jellegű életműve értékes színfoltja művelődés- és egyháztörténetünknek.
 
Az Érd (Hamzsabég) és Batta (Százhalom) községek történeti vázlata (1874) és Az érdi plébánia története (1886) című művekkel a település történetéhez nyújt elévülhetetlen forrásanyagot. Minden Érd történetét feldolgozó munka rá hivatkozva íródik.
 
2005-ben az érd-óvárosi plébánia falán emléktábla avatásával, 2009-ben a Kereskényi által 1876-ban állított kereszt megújításával és felszentelésével, 2011-ben Kereskényi halála 100. évfordulóján a Szent Mihály templomban rendezett kiállítással, és szent misével állítottak emléket a plébános-helytörténésznek. Méltán őrizzük emlékezetét, melynek megpecsételéséül javaslom a helyi értékek, Érdikumok közé való felvételét.