Művei a klasszikus szobrászat és a népművészet hagyományos formanyelvét integrálni képes modern szobrászathoz köthető. Munkáit kezdetektől műfaji sokféleség, változatos anyaghasználat (kő, fa, bronz, vas) emblematikus tömörségű formaadás jellemzi. 1968 óta szerepel kiállításokon. Alkotásaiban az anyag törvényszerűségeit figyelembe véve természetelvű és elvont formákból egyaránt építkezik, szobrait ugyanakkor öntörvényű, e két út szintézisét célzó, egyedi formaalakítás jellemzi. Korai, figurális korszakának klasszikus szépségű márvány- és bronzszobrait a 80-as évektől kubisztikus formavilágú, erőteljes plaszticitású, absztrakt formák követték.. A 90-es évek végétől a viaszveszejtéses bronzöntés új lehetőségeit keresve invenciózus kisplasztikai sorozatot indított útjára. E, szinte testetlen, jobbára leleményes egyszerűséggel áttört síkok és rezgő kontúrok áthatásából körvonalazódó kompozíciókban a drámai karakter és a humor, a groteszk iránt fogékony, játékos megfogalmazás egyaránt helyet kap. A 90-es évek nagyobb méretű bronzkompozíciói elsősorban a görbült és hasított síkok találkozásával foglalkoznak. Az utóbbi időszak szobrászi törekvéseit a Szintézis (2002, bronz) című, harmonikus arányú, áttört idolforma összegzi.
 
Szobrászi munkásságát expresszív forma és színvilágú festmények sora kíséri.

Eőry Emil alkotásai szervesen illeszkednek a város tereihez, mintegy kitöltve, kiegészítve és megszépítve azt. Legyen az akár köztéri emlékmű, iskola névadójának portréja, díszkút vagy egy Polgármesteri Hivatal míves fogantyúja, melynek motívumát az Érdi Hungarikum Klub címerének javasoltuk és kértük.
 
Életműve méltó az értéktárba felvételhez. Az, hogy ezzel a véleménnyel többen egyetértenek, vitathatatlan, hiszen lassan 20 éve (!), 1996-ban megkapta Érd város Életműdíját.